Hogy álltok a science-fiction-ökkel? Én régen mindig gyűlöltem őket, mert az volt a benyomásom, hogy ilyen baromságokat bárki ki tud találni. Aztán ahogy egyre idősebb lettem ez szépen formálódni kezdett bennem abba az irányba, hogy nem is olyan rossz ez a dolog. Mármint abból a szempontból, hogy rengeteg témában rengeteg most is aktuális dolgot megjósoltak, ami már a mindennapjaink része – az adott film készítésekor viszont még csak távoli utópia volt. Gondoljatok csak Marty McFly magától bekötődő cipőjére – a Nike megcsinálta! De megannyi ilyen példát lehetne felhozni – nem csak a ruhákat és ilyen viccesebb dolgokat illetően – hanem igenis a tudományban, a technikában, a szolgáltatásokban, a műszaki területeken, híradástechnikában és gyakorlatilag bárhol. Azzal viszont sokkal kevésbé rokonszenvezek, amikor már egy régóta létező technikáról gondolja azt a társadalom, hogy még nincs itt az ideje. Vagy talán úgy lehet, hogy szerencsésebb fogalmazni, hogy már egy viszonylag régóta létező technológiával, amely kizárólag az élet zöldebbé tételét segítené elő – nem élünk. Mire gondolok? Hát persze, hogy a napelemekre…
Ez pontosan egy olyan technológia, ami már hosszú-hosszú évek óta az emberek rendelkezésére áll, csak a telepítési költsége és a korai gyér pályázati lehetőségek miatt leginkább csak a nyugati társadalmak polgárai engedhették meg maguknak. Nem szeretek rébuszokban beszélni, egy napelem rendszer ár ideális esetben valahol 1,5-2 millió forint körül indul tervezéssel, eszközökkel és telepítéssel együtt – erősen kihangsúlyoznám az ideális esetet, amire mindjárt kitérek – és a határ a létesítmény méretétől, állapotától és persze fogyasztásától függően a csillagos ég. Az ideális eset alatt pedig a csupa jó adottságok véletlenszerű összességét értem, tehát például, hogy a ház megfelelő tájolású, a tetőszerkezet kellően stabil és statikailag képes kibírni a napelemeket, méghozzá oly módon, hogy nem csak a megfelelő tájolásával, de a megfelelő dőlésszögével is biztosítja a lehető legjobb hatékonyságú működést. Ennek közbeszólhat bármilyen idegen tárgy a ház környékén, aminek jelentős árnyékoló hatása van – ezzel pedig vagy lehet kezdeni valamit például egy fa esetében, vagy nem, mondjuk egy szomszédos társasház esetében. De nem csak ezzel lehet rettentő könnyen belekerülni a költségnövelés végtelen spiráljába, hanem mondjuk azzal is, ha a ház villamos rendszere régimódi, elavult és a vezetékezés úgymond nem áll készen ilyen mértékű terhelés befogadására. Mivel az itthoni jellemzők leginkább azok voltak (sőt, sok helyen talán még mindig így van), amelyek nem igazán biztosítottak megfelelő alapot egy ilyen mértékű energetikai fejlesztésnek – sem statikailag, sem tájolásilag, sem a villamos hálózatot illetően – ezért a jelentős többletköltségnek köszönhetően még mindig nem mondható széles körben használt technológiának a napelem. Ennek változását persze az sem ösztönözte tovább, hogy sokáig elég gyér állami, vagy uniós pályázati lehetőségek voltak ilyen célú fejlesztésekre.
Szerencsére manapság már talán kicsit jobban ösztönözve és/vagy segítve van a lakosság abban, hogy ez másképp legyen. Minden évben egyre több pályázati lehetőség érhető el mind magánszemélyek, mind pedig cégek számára. S bár igaz, hogy általában nem vissza nem térítendő formában, a kezdőlépéshez mégis jelentős segítséget nyújthat egy barátságos kondíciójú hitelkonstrukció is. Ez azonban tényleg minden évben más és más, függően az országos és az uniós lehetőségektől, ezért érdemes mindig nyomon követni, mert ami tavaly lehet, hogy volt, az idén könnyen alakulhat másképp.
A beruházás magas költségével szoros összefüggésben nem egyszerű az a kérdés sem, hogy ez a kifizetett kisebb vagyon vajon mennyi idő alatt fog visszaketyegni a családi/céges kasszába. Erre megint nem létezik általánosságban mondható válasz, hiszen minden eset egyedinek számít. Hattól egészen tíz évbe is telhet, amíg a beruházó eljut oda, hogy visszanyerte a fejlesztésbe ölt összeget és ténylegesen nullás villanyszámlákat fizet. Ez bizony egy olyan dolog, ami kellő tervezéssel és előregondolkodással egyébként gyorsítható, serkenthető. Első körben teljesen magától érthető módon a fogyasztásnak megfelelő méretű napelemes rendszert kell tervezni – ez a siker legalapvetőbb kulcsa. Azzal viszont, hogyha ügyelünk arra, hogy minél több fogyasztót villamos üzemre állítsunk, erősen serkenthetjük a napelemek kihasználtságát, ezáltal hamarabb megtéríthetjük a belefektetett összeget amellett, hogy közben más rezsi költségeket is csökkenthetünk. Például hogyha búcsút mondunk a gázzal működő főzésnek, vagy fűtésnek, esetleg vízmelegítésnek, akkor már rögtön beljebb vagyunk, hiszen ezeket mind-mind meg tudjuk oldani villamos energiával, ami ugye a napelem révén ingyen van és ezzel egy időben búcsút mondhatunk a gáz számláknak is. De persze számos más példát is fel lehetne hozni arra, hogyan érdemes és lehet kicsi gondolkodással kihozni a maximumot egy ilyen beruházásból.
Számomra talán mégis az a legnagyobb előnye, hogy egy olyan fejlesztésről van szó, amely maximálisan hozzátesz ahhoz, hogy a társadalom szépen, lassan átalakuljon olyan fogyasztókká, akik a természetből a lehető legminimálisabbat veszik el azért, hogy energiát termeljenek. A napelemes rendszerek – és általában minden más zöld energiát használó energetikai fejlesztések – azért rendkívül szimpatikusak a számomra, mert úgy érzem, hogy ezzel társadalmi szinten is szerepet vállalhatunk abban, hogy egy tisztább, zöldebb és egészségesebb világban éljünk. Egy ilyen befektetés hosszútávon minden kétséget kizáróan megtérül, nem csak a költségeink vonatkozásában, de épp úgy – vagy még sokkal inkább – az életünk minősége és egészsége vonatkozásában is. Szóval nem vagyok egy nagy kampány-király, de szerintem napelemes rendszer kéne mindenkinek…
