Irodánk berendezése – polcok, padlótól plafonig

Fém polcok, polcrendszerek

Fémből készült polcok, polcrendszerek esetében szerintem nem túlzás kijelenteni, hogy mindenkinek a jó öreg salgó polc jut elsőre eszébe, és ez nem véletlen.

Már több, mint fél évszázada, hogy velünk van ez a fajta praktikus, nagy teherbírású, szabadon variálható bútorcsoda.

Pincétől a padlásig, kerti fészertől az irodáig mindenhol találkozhatunk vele, régebbi vagy újabb kivitelben.

Az évtizedek során több változáson is átesett, többször módosították, korszerűsítették a gyártását, de a klasszikus forma nem kopott ki sem a boltok kínálatából, sem az emberek tudatából.

Számtalan cég gyártja és forgalmazza a saját verzióját, de a név a nép nyelvén egységes maradt, ezzel sorolva egy halmazba a sok különböző fajtát és típust.

Története

  • Ahhoz, hogy megismerjük a csavarral összerögzíthető, szabadon variálható, bővíthető polcrendszerek történetét, az 1930-as évek Angliájáig kell visszatekintenünk.

    A találmány Demetrius Comino ausztrál születésű, görög feltaláló nevéhez fűződik, aki Londonban dolgozott mérnökként.

    Miután letöltötte gyakornoki idejét egy nehézipari vállalatnál, váltott egy nagyot, és megalapította a saját nyomdaipari cégét.

  • Ez azonban sosem boldogította igazán, úgyhogy a nyomdája mellé létrehozott még egy céget, a Dexion Ltd.-t, amellyel az egyéb találmányait kívánta forgalmazni és népszerűsíteni, de elsősorban a nyomdászatot megkönnyítő segédeszközöket gyártott.

    A könnyen szétszedhető-összeszerelhető, erős fémpolc ötlete is a nyomdaiparból érkezett a számára, ugyanis meggyőződése volt, hogy az akkor használatos fa polcoknál sokkal hatékonyabban és sokoldalúbban is lehetne tárolni a papíranyagot és egyéb cikkeket.

  • Kísérletezni kezdett, hogy hogyan lehetne egy szabadon állítható, szétszerelhető és könnyen összeállítható, mégis nagy teherbírású acélpolcot alkotni, és 1939-re elő is rukkolt egy hajlított lemezprofilokból készült, furatokkal és hornyokkal ellátott szerkezettel, amely csavarokkal bárki által szaktudás nélkül összeállítható.

    Egy fémmegmunkáló céggel el is készíttetett egy kezdő raktárkészletet, amit sikeresen el is adott a helyi boltoknak, vállalkozásoknak, csakhogy nem sokkal később kitört a második világháború.

Vészterhes idők

Vészterhes idők

A háború ideje alatt a papírhiány miatt a nyomda valamennyit zsugorodott, de Comino nem tétlenkedett, ugyanis bővítette gépparkját, és alkatrészgyártással bedolgozott a repülőgép gyártásba, és ez idő alatt tovább fejlesztette a szerelhető fém polcrendszerét.

Miután a világháború véget ért, a nyomda folytatta tevékenységét, de Comino már nem igazán akart foglalkozni vele, hanem minden idejét a Dexionnak szentelte, és 1947-ben létrehozta saját gyárát, ami pár éven belül a többszörösére nőtt termelésben és forgalomban egyaránt.

A termék sikerén felbuzdulva sok más cég is elkezdte gyártani a saját verzióját, azonban az eredetit egyik sem tudta utolérni.

A vállalatot egy amerikai acélvállalat vette végül meg 1974-ben, Comino pedig nem sokkal később visszavonult.

Jelenleg a Dexion norvég tulajdonban van, mindmáig komoly piaci jelenléttel bír, 3 országban folyik a gyártás és európaszerte 30-ban az értékesítés.

Azt hiszem, bártan kijelenthetjük, hogy ilyen egy igazi sikersztori.

Magyar elnevezése, a „salgó polc” onnan ered, hogy az angliából átvett technológiával Salgótarjánban kezdődött meg az egyszerűen összeszerelhető, állítható polcrendszerek gyártása.

Felépítése, elemei

Napjainkra számos cég előrukkolt a maga verziójával, köszönhetően a találmány egyszerűségének és hatékonyságának.

Lényegében bármelyik barkácsáruházba besétálva vásárolhatunk magunknak valamilyen salgó polcot, attól függően, hogy mik az elvárásaink, milyen méretben van rá szükségünk és milyen teherbírásnak lesz kitéve.

Azonban a mindenféle no-name gyártók és gyenge minőségű, pontatlan elemek helyett, amikkel néha találkozni lehet, jobban tesszük, ha kimondottan ezzel foglalkozó, szakértő cégtől vásároljuk meg a polcrendszerünket, hiszen a megbízható forrásból beszerzett, tanúsítvánnyal és garanciával rendelkező termékek rendszerint tartósabbak és jobbak, mint a gyenge kópiák.

Napjainkra a csavarral összeállítható salgó polc mellett megjelentek a csavar nélküliek is, melyeket még egyszerűbb összeállítani, és legalább olyan megbízhatóak, mint a régimódiak.

Ezeknek a lényege, hogy a profilanyagba préseléssel fülek vannak kialakítva, melyek egymásba csúszva, a súrlódás és a terhelés/gravitáció erejét kihasználva tartják össze az elemeket.

Az alapvető felépítése azonban gyakorlatilag megegyezik a klasszikusnak és a csavarmentesnek, lényegében ugyanazokból az elemekből épülnek fel.

Ezek az elemek pedig:

1. A profilok vagy lábak – a szerkezet függőleges elemei, ezeken áll a polc, és ezek viselik a lefelé irányuló fő terhelést.

2. A polcelemek – melyek a lábakhoz csatlakozva egyszerre látják el a keresztgerendák és a pakolófelület szerepét.
Ezek a másik fő teherviselő elemek, melyek a rakomány súlyát vízszintes irányban a lábak felé közvetítik.
Vannak köztük olyanok, melyek egy darab lemezből vannak kialakítva hajlítással, és olyanok is, melyek ténylegesen gerendaelemekre vannak ráépítve, alsó merevítésekkel – mondanom s kell, hogy ezek a nagyobb teherbírású darabok.

3. Összekötő elemek – a polcelemeken kívül ezek azok a darabok, melyek vízszintesen vagy haránt irányban kapcsolódnak az oszlopokhoz, azonban ezeknek szilárdító, és nem tartó szerepe van, ezek felelősek a szerkezet stabilitásának megtartásáért és további biztosításáért.

4. Talpak – ezek opcionálisak ugyan, de egyáltalán nem elhanyagolandóak.
A polcrendszer a talpak nélkül is megáll a lábán, szó se róla, de a fizika ismeretében annál nagyobb a nyomás, minél kisebb területre koncentrálódik a terhelés, ami jelen esetben négy darab lemezprofil éle.
Szerintem el tudjuk képzelni, milyen kárt okozhat egy talp nélkül álló, jól megpakolt salgópolc, mondjuk egy linóleum padlóburkolatban vagy parkettában.
A talpak eloszlatják a terhelést, ezen kívül a stabilitáshoz is hozzájárulnak, mivel nagyobb felületen fekszik fel, kevésbé lesz borulékony a szerkezet. 

Az alapanyag

Az alapanyag

Demetrius Cominonak kezdetektől az volt az elképzelése, hogy a könnyen szerelhető polcok acélból készüljenek, és a jelentős részüket még a mai napig is ebből gyártják.

Persze a kohászat fejlődésével a szerkezeti acél mellett megjelentek az alumíniumötvözetből készült polcszerkezetek is, amelyek könnyebbek és teljességgel korrózióállók, viszont lényegesen drágábbak az alapanyag miatt.

Az elemeket, profilokat gép megmunkálással alakítják ki a szerkezeti acéllemezből, lemezszalagból hengerléssel, préseléssel, élhajlítással.

A megmunkálás már önmagában is sokat szilárdít az anyagon, a profilok pedig úgy vannak kialakítva, hogy a lehető legtovább ellenálljanak a terhelés okozta deformációnak.

Szinte minden esetben valamilyen felületkezelésen is átesnek az elemek, tehát vagy horganyzottak, vagy festettek, vagy mindkettő.

Felületkezelés nélkül jócskán csökkenne az acél tartóssága, főleg ha olyan helyen alkalmazzák, ahol magas a légköri páratartalom.

A legbiztosabb módszer a horganyzás, ugyanis mechanikai sérülés nélkül a cinkbevonat évtizedekig megóvja az acélt a rozsdásodástól.